"Lelke van itt minden könyvnek, minden kötetnek, amit látsz. Ott él bennük az írójuk lelke, és mindenkié, aki valaha is olvasta, élt, vagy álmodott velük."

READING IS SEXY

Robert Merle - Francia história

2011. március 03. - Makranczos

Öt általam olvasott könyve alapján nyugodt szívvel jelentem ki, hogy Merle az egyik kedvenc íróm. Ebben a megrendíthetetlen tudatban vágtam bele a tőlem távol álló történelmi regénysorozatába. Igazándiból nem is a történelem van oly messze tőlem, hanem visszaemlékezve középiskolai tanulmányaimra, pont az egyetemes történelemnek azon szakasza, melyet az író érint. Valahogy féltem a Francia históriától, de rá kellett jönnöm, hogy minden korábbi Merle könyv előtt hasonló érzéseim voltak.

A 13 részes regényfolyam a francia történelem legviharosabb korszakát, a XVI. és a XVII. század eseményeit dolgozza fel. Ezen időszakban folyamatosan váltották egymást királyok és királynék, tombolt a pestis, kül és belháborúk tizedelték a lakosságot. A történet főhőse Pierre de Siorac lovag, aki édesapja Számadáskönyve, és saját emlékei alapján meséli el a történteket. A Francia história kalandokon, ármánykodáson, háborúkon keresztül mutattja be a Siorac család múltját, átszőve a békésnek tűnő Mespech kastély hétköznapjaival.

Talán ha Melre oktatja nekem töriből ezt a részt, még akár oda is figyeltem volna. Összefoglalava azt mondanám, hogy emészthetővé teszi a történelmi tényeket, saját szereplői és csodás mesélőképességének segítségével. Ezen a ponton egy picit hazudtam, ugyanis annyi fő és mellékszereplőt mozgat, hogy szimpla megjegyzésük is sokszor elalvásra késztetett, nemhogy megjegyezzem, hogy éppen ki kivel mit és hogyan csinált, vagy éppen kinek ki a rokona, unokaöccse, szeretője, eltartottja, ismerőse, ellensége. Na de ha jobban belegondolunk, észre kell venni, hogy ebben a vészterhes korszakban, amikor mindenki szinte csak napról napra él, köszönhetően a pestisnek, szegénységnek, rablóbandáknak, és főként a bigott katolikusok és reformátusok áldásos tevékenykedésének, akkor igenis az ember megválogatja barátait, ismerőseit, és minél jobb, ha sok van belőlük. Ez a korszak tényleg nem a magányos harcosok kánaánja.

A Francia história első kötetének főszereplője igazából Pierre apja, Jean de Siorac, aki realizmusa, jó politikai érzéke, humanizmusa és cselekedetei által másodszülött gyermekként "kitaposta" magának a bárói címet. Mespech várában aztán tucat érdekes szereplővel tölti fel a hétköznapokat. Mondhatom, ezen részek méltán emlékeztetnek engem a Malevilre, ugyanis hasonlóak a karakterek, a mozgatórugók. Ettől persze nem kevésbé szerethetőek, ugyanis Merle jó arányérzékkel helyezi őket olykor közép, néhol mellékszálra.

Érződik a történeten, hogy ez a rész egyfajta bevezetés Pierre további kalandjai előtt, és bízom benne, hogy a fiatal fiú további élete is hasonló kalandokban, buja éjszakákban, kellemes személyek társaságában fog zajlani. Ismerve a történelem további menetét, ehhez igazándiból kétség sem férhet.:)

Úgy tervezem, hogy ha minden jól jön össze havonta (de legrosszabb esetben kéthavonta) elolvasok egy részt, ugyanis minden történelmet és emberi kalandokat szerető olvasónak muszály belekezdenie.

A bejegyzés trackback címe:

https://adamolvas.blog.hu/api/trackback/id/tr382706399

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.