"Lelke van itt minden könyvnek, minden kötetnek, amit látsz. Ott él bennük az írójuk lelke, és mindenkié, aki valaha is olvasta, élt, vagy álmodott velük."

READING IS SEXY

Minette Walters - A kaméleon árnyéka

2010. november 10. - Makranczos

Valmiért simán be tudok dőlni a PR és marketing elemeknek. Minette Walters könyvére ez határozottan igaz, ugyanis rendkívül megtetszett a borító; felkeltve az érdeklődésemet, és persze az étvágyamat a könyv iránt. Kiváncsi voltam, hogy ha már ennyire bekajáltam a dizájnt, vajon a bensőségekkel is jóllakom-e?

Charles Acland hadnagy 2006-ban súlyos sérülést szenved egy terrorista támadás közepette Irakban. Két bajtársa meghal, neki pedig szétroncsolódott az arca, és az egyik szemét is elveszti. A kórházban ébredve hamar kiderül, hogy komoly lelki sebeket is szerzett. A civil életbe való visszatérése után egy idős embert majdnem halálra vernek az utcán. A rendőrség a támadást egy sorozatgyilkossággal teszi párhuzamba, a volt katona pedig hamar gyanúsítottá válik furcsa, erőszakos vislekedése, titkozatos múltja révén. Egyedül egy leszbikus, súlyemelő orvos akar segíteni rajta, de ő sem biztos pártfogoltja ártatlanságában.

Többször előfordult már velem, hogy mást kaptam, mint amire számítottam. Ez azonban most pozitívan hatott. A kaméleon árnyak ugyanis egy nagyon jól megírt, sokrétű, soktémakörös krimi(!). Féltem, arról lesz szó, hogy az eltorzult arcú áldozatot miként kezeli a társadalom, felerősítve persze az emberek negatív attitűdjét, aztán kapok egy jó adag háború ellenes propaganda-szöveget. Azonban számomra egy vérbeli krimi volt "csupán". Ahogy ennél a műfajnál már korábban is írtam, alapvető elvárásom, hogy legyen benne valami plusz, valami más, ami kiemeli a tucatból. A kaméleon árnyékában ez a plusz maga a címben említett emberi tulajdonság, és annak tökéletes ábrázolásmódja. A kaméleon egyéniség rendkívül érdekes, és a legtöbb esetben hasznos. Krimi esetében rendkívül találó, ugyanis itt senki nem az, akinek látszik, és mindenki más arcot mutat. Ennek megfelelően szerintem tökéletesek a szereplők. Acland oldalról oldalra változik, azonban sok hozzá hasonló "egyéniség" tűnik fel a regényben.

Nagyon tetszik a könyv természetessége, valóságossága. Nincs belezés, trancsírozás, lélekbúvárkodás. A gyilkosságokat is "szimplán" puszta kézzel követik el. Hatásos, hogy bizonyos történéseket emailek, újságcikkek formájában tudjuk meg. Olyan életszagú az egész.

Negatívumként annyit írnék, hogy hamar vége lett. Talán még jobban kibontottam volna a szereplők motivációit, gondolatait.

Összességében elmondhatom, igenis nagyon jól laktam a könyvvel, kis időre csillapítva a krimik iránt érzett szükségleteimet.

Annyit hozzátennék még, hogy nagyon örülnék neki, ha ezek után minden könyvre igaz lenne, hogy a külcsín találkozik a belbeccsel. Sok kiadónál nem értem, miért nem fordítanak sokkal nagyobb szerepet a borítóknak. Igenis nagyon fontos a szép és igényes külső, ami esetleg beindítja az ember fantáziáját. Arról már nem is beszélve, ha mondjuk kapcsolódik a kép, vagy akár a szín a könyv tartalmához... 

A bejegyzés trackback címe:

https://adamolvas.blog.hu/api/trackback/id/tr12438912

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.