"Lelke van itt minden könyvnek, minden kötetnek, amit látsz. Ott él bennük az írójuk lelke, és mindenkié, aki valaha is olvasta, élt, vagy álmodott velük."

READING IS SEXY

Ernest Hemingway - Akiért a harang szól

2010. június 24. - Makranczos

Vannak írók, akikbe akarva-akaratlanul is belebotlik az ember. Filmekben idéznek tőlük, társaságokban emlegetik a nevüket, kvízkérdések szeretett tárgyai; minden családban van olyan ember, aki olvasott már tőlük. Szerintem Hemigway-re mind igazak az állítások.

Spanyolország. Polgárháború. Robert Jordan amerikai robbantásszakértő új megbízást kap a Spanyol Köztársaságiak oldalán. A Pablo vezette gerillacsapat segítségével fel kell robbantania egy hidat. A feladat végrehajtására három napja van. Ebben a 72 órában az amerikai partizán egy újfajta közösségre, szerelemre, valamint az élet korábban ismeretlen értelmére talál.

Hemingway művét a nyárnak köszönhetően nagyon lassan olvastam. Szinte fejezetről- fejezetre haladtam csak. Így utólag szerintem máshogy nem is szabad. Egyszerűen monumentális. "Három nap alatt" rengeteg információval szolgál az Akiért a harang szól. Magunk előtt látjuk a polgárháború partizánjainak hétköznapjait; mintha az olvasó is velük lenne a barlangokban, hegyszirteken. Egy idő után éreztem az említett spanyol ételek ízét, elképzeltem a spanyol nőket, a madridi szállodákat, a bikaviadalokat, és hogy a kevésbé pozitív dolgokról is írjak: a háború nyers borzalmait, az emberélet semmisségét.

A viszonylag kevés szereplő hihetetlen precízen van ábrázolva. Tényleg mintha a tábortűz mellett ültem volna én is. Ami nagyon tetszett, hogy igen férfias regény. Rövid, tömör párbeszédek, bár sokszor felszínesnek tűnnek, de a finoman adagolt belső monológok, melyek megszakítják a főbb történetszálat rendkívül érzékletesek. A Maríá és Jordan közötti szerelem kibontakozásából, leírásából, és végkifejletéből pedig minden író, olvasó ember csak tanulhat. Talán ilyen a legszebb, és egyben legszomorúbb szerelem.

Igazándiból lehetne oldalakon át írni még a könyv politikai vetületéről, a személyiségváltozásokról, a közösségi lét fantasztikumáról, a háborúk értelmetlenségéről, a heroizmusról és még megannyi témáról, melyet Hemingway érint, azonban sokkal hasznosabb, ha néha hiszünk az úton útfélen emlegetett írók nagyságában, és megismerkedünk magunk is életművűkkel. 

A bejegyzés trackback címe:

https://adamolvas.blog.hu/api/trackback/id/tr122105401

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

csenga77 · http://Betuveto.freeblog.hu 2010.06.24. 17:55:45

Nagyon jó lett a post!!
Bevallom én sírtam a könyv végén...én bizony a szerelmet választottam volna,na de nem vagyok se férfi,se katona.

Makranczos 2010.06.24. 20:07:12

@csenga77: Franc se tudja. A háború a kötelessége, a foglalkozása. A szerelem meg rá talált. Szerintem igy volt szép és jó, és megható:)