"Lelke van itt minden könyvnek, minden kötetnek, amit látsz. Ott él bennük az írójuk lelke, és mindenkié, aki valaha is olvasta, élt, vagy álmodott velük."

READING IS SEXY

READING IS SEXY

Ernest Hemingway - Akiért a harang szól

2010. június 24. - Makranczos

Vannak írók, akikbe akarva-akaratlanul is belebotlik az ember. Filmekben idéznek tőlük, társaságokban emlegetik a nevüket, kvízkérdések szeretett tárgyai; minden családban van olyan ember, aki olvasott már tőlük. Szerintem Hemigway-re mind igazak az állítások.

Spanyolország. Polgárháború. Robert Jordan amerikai robbantásszakértő új megbízást kap a Spanyol Köztársaságiak oldalán. A Pablo vezette gerillacsapat segítségével fel kell robbantania egy hidat. A feladat végrehajtására három napja van. Ebben a 72 órában az amerikai partizán egy újfajta közösségre, szerelemre, valamint az élet korábban ismeretlen értelmére talál.

Hemingway művét a nyárnak köszönhetően nagyon lassan olvastam. Szinte fejezetről- fejezetre haladtam csak. Így utólag szerintem máshogy nem is szabad. Egyszerűen monumentális. "Három nap alatt" rengeteg információval szolgál az Akiért a harang szól. Magunk előtt látjuk a polgárháború partizánjainak hétköznapjait; mintha az olvasó is velük lenne a barlangokban, hegyszirteken. Egy idő után éreztem az említett spanyol ételek ízét, elképzeltem a spanyol nőket, a madridi szállodákat, a bikaviadalokat, és hogy a kevésbé pozitív dolgokról is írjak: a háború nyers borzalmait, az emberélet semmisségét.

A viszonylag kevés szereplő hihetetlen precízen van ábrázolva. Tényleg mintha a tábortűz mellett ültem volna én is. Ami nagyon tetszett, hogy igen férfias regény. Rövid, tömör párbeszédek, bár sokszor felszínesnek tűnnek, de a finoman adagolt belső monológok, melyek megszakítják a főbb történetszálat rendkívül érzékletesek. A Maríá és Jordan közötti szerelem kibontakozásából, leírásából, és végkifejletéből pedig minden író, olvasó ember csak tanulhat. Talán ilyen a legszebb, és egyben legszomorúbb szerelem.

Igazándiból lehetne oldalakon át írni még a könyv politikai vetületéről, a személyiségváltozásokról, a közösségi lét fantasztikumáról, a háborúk értelmetlenségéről, a heroizmusról és még megannyi témáról, melyet Hemingway érint, azonban sokkal hasznosabb, ha néha hiszünk az úton útfélen emlegetett írók nagyságában, és megismerkedünk magunk is életművűkkel. 

A bejegyzés trackback címe:

https://adamolvas.blog.hu/api/trackback/id/tr472105401

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

csenga77 · http://Betuveto.freeblog.hu 2010.06.24. 17:55:45

Nagyon jó lett a post!!
Bevallom én sírtam a könyv végén...én bizony a szerelmet választottam volna,na de nem vagyok se férfi,se katona.

Makranczos 2010.06.24. 20:07:12

@csenga77: Franc se tudja. A háború a kötelessége, a foglalkozása. A szerelem meg rá talált. Szerintem igy volt szép és jó, és megható:)
süti beállítások módosítása