"Lelke van itt minden könyvnek, minden kötetnek, amit látsz. Ott él bennük az írójuk lelke, és mindenkié, aki valaha is olvasta, élt, vagy álmodott velük."

READING IS SEXY

Chuck Palahniuk - Cigányút

2010. április 22. - Makranczos

A Harcosok klubja írójának negyedik könyve. Mást nem is nagyon tudtam a Cigányútról. Azonban a borító hátlapján lévő idézet nem kis érdeklődést váltott ki belőlem. A túlzott vulgaritása (Bret Easton után szabadon) miatt ebből most nem is idéznék.

Victor Mancini szexuális függőségben szenved. Ennek orvoslásakánt szexmániások terápiáira jár szükségleteit kielégíteni. Mivel nincs pénze Alzheimer-kórós anyja kórházi számláit fizetni, esténként különböző éttermekben akasztja torkán a falatokat, hogy a megmentésére siető emberektől -akik később hősnek vélik magukat- utólag pártfogói csekkeket csikarjon ki.  idővel nemvárt érzelmeket kezd táplálni a kórház egyik orvosa iránt... 

Az első pár oldal után azt hittem, hogy ez a könyv egy beteg agymenés. Igen, nincs mit szépíteni. A leginkább meglepő az írói stílus volt. Minimalista leírások, egyszerű tőmondatokban. Szimpla gondolatfoszlányok. Belső monológok egymás utánja. Eleinte mindez nem akart kerek egész lenni, de ahogy fogytak a lapok, teljesen ráhangolódtam. Egy idő után nem is annyira a történet maga érdekelt, hanem az egy-egy nagy elméleti "bölcsesség". Mindezt persze főként a szexről, a nőkről, az érzelmekről, az egyházról. "Az alkalmi szex varázsa: a gyarapodás a birtoklás terhe nélkül. Nem számít, hány nőt visz haza az ember, sohasem lesznek raktározási gondjai." A történet maga kellőképpen abszurd, groteszk, cinikus. A főszereplő Victor maga a megtestesült nihilizmus. A párbeszédek kellően irónikusak, szatírikusak.

Rendkívül sok áthallás van a Harcosok klubja, és a Cigányút között. Azonban a végkicsengése mégis más. A rombolás itt más értelmet nyer. Van kiút. A függőség lehet építő is. Egy örök biztos pont az életben.

Kevés olyan könyvet olvastam eddig, amiből idézni tudnék, azonban a Cigányútnak minden oldalára jut egy igen erős mondat. Nálam talán így utólag jobb is, mint a Harcosok klubja. Meglepő, nem megszokott, különös, de mégis nagyon szerethető könyv.

Ui.: 2008-ban Sam Rockwell főszereplésével, Choke címmel film is készült belőle, mely ugyan teljesen jó, de azért mégsem ugyanaz az élmény.

A bejegyzés trackback címe:

https://adamolvas.blog.hu/api/trackback/id/tr11944099

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.