"Lelke van itt minden könyvnek, minden kötetnek, amit látsz. Ott él bennük az írójuk lelke, és mindenkié, aki valaha is olvasta, élt, vagy álmodott velük."

READING IS SEXY

Richard Morgan - Valós halál

2010. március 31. - Makranczos

A Libri 30%-os kedvezményének fényében kaptam kedvet életem első sci-fi regényéhez. Na persze az ár még kevés lett volna, de valahogy a leírása, és a borítója is irtóra bejött. A történetet magát tényleg csak vázolni fogom, ugyanis oladalakon át lehetne leírni, annyira sokrétű a cselekményszál.

Az ember tudata egy koponyaalapba épített tokba van tárolva, és a test elpusztulása után a tokot egy másik testbe újraburkolhatják (persze akinek van rá keret). Ha azonban a tudattok megsérül, bekövetkezik a valós halál. Laurens Bancroft közel 300 éves üzletember még a tudattokját is lemásoltatja, így felbérel egy nyomozót, hogy ugyanis  mi értelme lett volna kiloccsantania az agyát, ha másnap újra életre keltik. Takeshi Kovacsnak jut a feladat, hogy utánajárjon, tényleg öngyilkosság történt, avagy valaki segített Bancroft életének megrövidítésében.

Sokáig viszolyogtam a science fiction regényektől. Irdatlan képzelőerő kell a sok gép, android, mandroid, sugár fegyverek stb. puszta leírásához is, nemhogy a felfogásához. Azonban Morgan Dennis Lehane-t megszégyenítő stílusa sokat segít a megértésen. Feszes, tömör párbeszédek, megfejelve mindezt olyan akciójelenetekkel, amik láttán Vin Diesel is elszégyellné magát. Meglepően sok benne a szexjelenet is. A szereplők tökéletesen ki vannak dolgozva, bár az újraburkolások következtében az olvasó inkább csak az egyéniségüket látja. A nyomozgatós és akciójelenetek mellett nagy örömömre magvasabb gondolatok is helyet kapnak. Ha az ember tudatát tároljuk, és más testbe újraélesztjük, vajon ugyanaz az ember lesz? A mesterséges intelliganciák hálózzák be az egész univerzumot, ahol a legsúlyosabb bűncselekmény a rendszer vírusokkal való megfertőzése. Ebben a jövőben az ember csak alapanyag, mindent a gépek irányítanak. Ha van elég pénzed, játszhatsz Istent.

Azonban jópár hibája is van a regénynek. Sajnos nem letehetetlen. Be lehet sokallni a sok fotoreceptor, szuborbitális járat, virtuális tér, légiautó, paranoid esszencializmus szimpla említésétől is. Lehet, hogy ezt takarja a cyberpunk stílus, de számomra néhol felfoghatatlan. De meg tudom érteni, ha valakit pont ez nyűgöz le. Emellett nekem 100-150 oldallal túlírtnak tűnik. Kevesebb szereplővel, még pörgősebb lehetett volna.

Mivel a könyv trilógiává érett, idővel biztos nekikezdek a második résznek, de jelenleg valami sokkal földhözragadottabb történetre vágyom, amit nem közel két hét alatt olvasok el.

A bejegyzés trackback címe:

https://adamolvas.blog.hu/api/trackback/id/tr281883458

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.