"Lelke van itt minden könyvnek, minden kötetnek, amit látsz. Ott él bennük az írójuk lelke, és mindenkié, aki valaha is olvasta, élt, vagy álmodott velük."

READING IS SEXY

Bret Easton Ellis - A vonzás szabályai

2010. március 06. - Makranczos

Annyi megrökönyödést, ellenszenvet, utálatot, undort, érdeklődést hallottam Ellis műveiről, hogy nekem is kellett egy próbát tennem vele. Persze, mint sokan, láttam az Amerikai pszicho filmváltozatát, amit én kevésnek éreztem. Kb. hirtelen felindulásból döntöttem A vonzás szabályai mellett.

A könyv történetéről nehéz írni, ugyanis az nem igazán van. Inkább életképeket látunk. Igazából három "főszereplője" van, Lauren, aki az Európában utazgató Victorról fantáziál; Paul, aki nyíltan biszexuális és Sean aki mind Paullal mind Laurennel "mélyebb viszonyba kerül". A történések hátterét egy egyetemi szemeszter adja.

Aki valaha is élt egyetemi életet, szerintem nem fog meglepődni az alkohol, a szex, és a napokig tartó bulizások leírásától (talán a drogok mennyisége nem annyira jellmező jelenleg). Rendkívül hatásos a történések ábrázolásának módja. Mindig valaki szemszögéből látjuk a dolgokat. Ebből aztán kiderül, hogy senki nem azt szereti, aki őt, és senki nem tud a másikról, akivel szexel, iszik, drogozik szinte semmit. És ez a szinte semmi az, ami igazán mellbevágó. Felszínes, kiüresedett fiatalok (persze kortársaim), akik érezhetően vágynak valami jobbra, többre, de mégis csak a kiúttalanság marad nekik. Nincs cél az életükben, és a legtöbben ebbe mintha bele is törődnének. Ennek ellenpontja lehet az öngyilkos lány. Ő legalább valamiért élt.

Alapvető problémám, hogy mintha Ellis nagyon szélsőségesen látná a világot, és a fiatalokat. Nincsen számára középút, nincsenek szerethető karakterek, nem érzünk igazándiból együtt senkivel. Mégcsak egyszerű sajnálatot sem. De magamnak hazudnék, ha azt mondanám, hogy velejéig fikció az egész. Kicsiny hazánk is élő példája nem egy ellis-i "hősnek".

Semmiképpen nem ajánlom mélykonzervatívoknak (iszonyat vulgáris, szexista, naturalista), de komolyan, még engem is meglepett egy-két esemény-leírás. Emelett naív szülők se olvassák. Azonban akit érdekel egy rendkívül élénk társadalom-kritika, egy mélységesen eltorzult világképű és erkölcsű ifjúkor bemutatása, annak szinte kötelező olvasmány.

Senki nem lepődjön meg, ha a mű végeztével ürességet, eseménytelenséget vél felfedezni maga körül. Egyszerűen zseniális!

A bejegyzés trackback címe:

https://adamolvas.blog.hu/api/trackback/id/tr581813482

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.