Úgy tűnik eljött az a pillanat, amikor már nem élvezem annyira az írást. Ennek okai sokfélék, de az biztos, hogy ki kell találnom valami gyógyírt. Lehet, hogy csak rövid kis véleményfoszlányokat, benyomásokat kellene megörökítenem, amelyek megalkotása csak néhány perc. Talán túl sokat gondolkodtam egy-egy könyvön, hogy mit is írjak róla, ami aztán kedvem szegte. Nem tudom mi lesz.

A magyar kortárs irodalommal úgy vagyok, mint a magyar filmekkel. A nagy része nem tudja felkelteni az érdeklődésem. Kondor Vilmos noir regényéről már annyit hallottam, és annyian dicsérték, hogy mégis muszáj volt elolvasnom.

Budapest, 1936. október. Gömbös Gyula halott. A Terézváros egyik kapualjában egy fiatal zsidó lány holttestére bukkannak. Az Est helyszínre érkező bűnügyi zsurnalisztája, Gordon Zsigmond kérdezősködni kezd, de mindenütt falakba ütközik. A szálak egyszerre visznek felfelé, a társadalom legfelső rétegeibe, és lefelé, a nyomor és elkeseredettség szörnyű világába. Gordont hajtja szimata és kíváncsisága, és minél jobban el akarják ijeszteni, ő annál kitartóbban követi a nyomokat. Nem tudja, kiben bízhat, nem tudja, kit milyen hátsó szándék mozgat, nem tudja – de nem is érdekli –, mikor milyen érdeket sért. Egy dolgot akar csupán: megtalálni a lány gyilkosát, mert rajta kívül ez senkit sem érdekel.

Dennis Lehane volt az, aki megkedveltette velem a noir stílust, a regényei főleg Amerika keleti partjainál játszódnak, legfőképpen Bostonban. Mivel sosem jártom ott, ezáltal térben csak beleképzelni tudtam magam a könyveibe, de figyelmemet főként a cselekmény és a karakterek messzemenőkig lekötötték. Minden könyvét más és másért szeretem, de egyiket sem a város miatt.

Kondor Vilmos történetének helyszíne számomra nagyon kedves, egész jól ismerem is talán, azonban be kell vallanom, attól még, mert egy cselekmény a Nagymező utcában van, számomra nem ad plusz élményt, sőt ki merem jelenti, talán zavart is, hogy nem az eseményekre, hanem pl. a Nyugati pályaudvarra fókuszálok. Ettől függetlenül persze a könyv könnyen olvastatja magát, azonban valahogy nem tudtam eldönti, hogy politikai krimit, vagy noir-t tartok a kezemben. Gordon Zsigmond egy szimpatikus fazon, és a mellékszereplők is rendben vannak, de nagyjából semmi más nem maradt meg az eseményekből. Csalódás volt maga a gyilkosság valódi oka, motivációja, ami viszont tetszett, az a megtorlás része.

A Budapest noir a végére lett egy igazi tökös regény, előtte egy futottak még kategória.