"Lelke van itt minden könyvnek, minden kötetnek, amit látsz. Ott él bennük az írójuk lelke, és mindenkié, aki valaha is olvasta, élt, vagy álmodott velük."

READING IS SEXY

Don Winslow - A kartell

2017. június 17. - Makranczos

Eljutottam arra a szégyenteljes pontra, hogy két hónapja írtam utoljára, és sajnos még azt sem mondhatom, hogy ez idő alatt 4 könyvet is elolvastam. Amit viszont egyedüliként befejeztem, azt bizony még húztam volna akár hónapokig is. Don Winslow ezt nagyon odatette...

2004-et ​írunk. Az amerikai drogellenes ügynökség ügynöke, Art Keller harminc éven át vívta elszánt harcát a drogok és a világ leghatalmasabb drogkartelljének vezére, Adán Barrera ellen. A férfi ellen, aki egykor a barátja volt, ám idővel legádázabb ellenségévé vált, miután brutálisan meggyilkolta Keller társát. A véres drogháború minden oldalról megszámlálhatatlan áldozatot szedett, és Keller drágán megfizetett azért, hogy végre rács mögé dugta Adánt: elveszítette az asszonyt, akit szeretett, a gyermekeit, a legjobb barátját és mindazt, amit addig igaznak és erkölcsösnek hitt.

Barrera azonban nem sokáig marad börtönben. Megszökik, és újra akarja építeni a birodalmát. Legfőbb ellensége, Keller ezért kénytelen visszatérni önként vállalt száműzetéséből, hogy egy minden eddiginél véresebb és kegyetlenebb, tíz éven át tartó hadjárat során folytassa megszállott háborúját a drogok és Barrera ellen, aki vérdíjat tűzött ki a fejére. Akárcsak Kellernek, Barrerának is egy megváltozott világban kell boldogulnia, új szövetségesekkel, harcostársakkal és az új nemzedék soraiból előlépő riválisokkal, akik sem félelmet, sem irgalmat nem ismernek.

A kartell a bosszú, a becsület, az önfeláldozás és az elszántság grandiózusan megfestett tablója, egy olyan emberrel a főszerepben, aki magával az ördöggel száll szembe, és borzalmas árat kell fizetnie, ha le akarja győzni.

covers_413456.jpgA kartell előzményregényét, a Drogháborút 7 éve olvastam, és megnézve azt a bejegyzésem, bizony el voltam ájulva. A Drogháború óta megjelent a Barbár állatok, és A gandzsa urai, azonban mindkettő könyv csak egy szolid kitérő lehetett, egyfajta bemelegítés, hogy megíródjon ez a borzasztóan megrázó, és egyben tökéletes nagyregény.

Winslow a drogok elleni harcot a közelmúltig mutatja be, közben folyamatosan olvastam cikkeket, néztem videókat a témában, győzködve magam, hogy legalább a könyv nagy része fikció. Itt ért az első mellbevágás, ugyanis még a kartellek, és vezetőik nevei is közel megegyeznek a valósággal. Mesterien van összefonva a tőlünk egy óceánnal távolabbi ország valóságos közelmúltja (vagy inkább jelene) fiktív szereplőkkel. Winslow is egyfajta fejlődésen ment át az évek során, a szikár, nyers, rövid prózát egy részletgazdagabb, belső monológokkal teletűzdelt, helyenként megrészegítően szép szöveget olvasunk. 

Már a Drogháború is viszonylag sok főbb szereplőt mozgatott, A kartell azonban ezen is túl tesz. Megszámolni sem tudom, hogy jelentősebb karakter van megjelenítve. Talán a valóság is lehet annyira gonosz, hogy elmosódnak a határok bűn és bűn között, és mennyire találó közhely, hogy az ellenségem ellensége bizony akár a barátom is lehet. Barrera és Keller nem egymás ellentétpólusai, hanem egymást kiegészítő lelkek, akiken keresztül a pénz, a politika, a hadsereg, a kapitalizmus legmélyebb, ocsmány bugyraiba tekinthet be a nyájas olvasó.

Kivétel nélkül az összes szereplő és minden névtelen, és hangtalan ember megjárja a poklot, az olvasó fel sem foghatja, hogyan fér ennyi gyilkosság, kínzás, zsarolás és lelki terror egy ország életébe. A Drogháborút annak idején az író látomásának neveztem, A kartell pedig maga a valóság tragikus felismerése.

Szemléltetésként néhány adat:

150 ezer ember halt meg a mexikói drogháborúban 2006 óta, és további 30 ezren eltűntek. Az évtized haláleseteinek és bánatának sok áldozata névtelen maradt, de voltak olyan esetek is, amelyek a címlapokra kerültek: az a huszonkét civil, akiket a hadsereg Tlatlayában végzett ki, a 43 diák, akik 2014-ben Ayotzinapában tűnt el nyomtalanul.

A halálozási mérleg jóval meghaladja azt a 103 ezer polgári áldozatot, akik az afganisztáni és az iraki háborúkban haltak meg 2007 és 2014 között. 2012-re a mexikói gyilkossági arány a világelsők között volt, huszonegy gyilkosság jutott százezer lakosra.

 Jelen jelentéktelen bejegyzésemet a könyv vége felé található szövegrésszel zárom:

És mind bűnösek vagytok.

A ti bűnötök a gyilkosság, a kínzás, az erőszak, az emberrablás, a rabszolgaság, az elnyomás. A legnagyobb bűn mégis a közönyötök. Észre sem veszitek azokat, akiket eltiportok. Nem látjátok a fájdalmukat, nem halljátok a jajgatásukat, számotokra hangtalanok és láthatatlanok mindazok, akik ennek a háborúnak az áldozatai, amelyet a fejük felett vívtok egymás ellen.

Ez nem a drogok ellen vívott háború.

Ez a szegények elleni hadjárat.

 

A bejegyzés trackback címe:

http://adamolvas.blog.hu/api/trackback/id/tr5612602315

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.