"Lelke van itt minden könyvnek, minden kötetnek, amit látsz. Ott él bennük az írójuk lelke, és mindenkié, aki valaha is olvasta, élt, vagy álmodott velük."

READING IS SEXY

Megan Miranda - Minden eltűnt lány

2017. január 12. - Makranczos

A tavalyi év utolsó olvasott könyvének hagytam időt, hogy leülepedjen, és kiderüljön, tetszett-e a valójában. Megmondom őszintén, sokat nem vártam tőle, egy jó krimit akartam olvasni.

Nicolette ​​Farrellnek boldog élete van Philadelphiában: sikeres a munkájában és nagyon szereti a vőlegényét. Most rövid időre mindkettőnek hátat kell fordítania, ugyanis vissza kell térnie beteg édesapjához szülővárosába, Cooley Ridge-be, ahol nem csak az elhelyezéséről kell gondoskodnia és eladnia családi házat, hanem szembenéznie a múlttal is: tíz év telt el azóta, hogy legjobb barátnője, Corinne, nyomtalanul eltűnt.

Az amerikai kisváros keveset változott ezalatt az évtized alatt, a korábbi rendőrségi vizsgálat érintettjei mindmáig itt élnek: Nic bátyja, Daniel, és felesége, Laura, gyermeket várnak; Jackson a városi bárban dolgozik; Tyler – Nic volt barátja – pedig Annaleise Carterrel randevúzik, aki a csapat alibijét jelentette arra az estére, amikor Corinne-nak nyoma veszett. Néhány nappal Nic hazaérkezését követően azonban Annaleise eltűnik. Nic és barátai ismét megrázó drámai események középpontjában találják magukat, amelyek felidézik Corinne esetét, és rég behegedtnek vélt sebeket tépnek fel.

Megan Miranda az év egyik legjobban várt pszichológiai thrillerében visszafelé meséli el a történteket – a 15. naptól haladva az 1.-ig –, melyben Nic mindent megtesz azért, hogy kiderítse az igazságot Annalaise eltűnésével kapcsolatban, miközben megdöbbentő dolgokat fedez fel a barátairól, a családjáról és arról, mi is történt valójában a legjobb barátnőjével tíz évvel ezelőtt.

covers_410936.jpgUgye milyen izgalmasan hangzik? 10 év távlatából 15 nap alatt megoldódik egy rég elfeledett, megoldatlan eset. A történet eleinte a jelenbe játszódik, Nic visszatérésével, majd hirtelen ugrunk a 15. napra, és onnan szépen visszafelé. Aggódtam, hogy nehezen lesz követhető, meg vissza kell majd lapoznom folyamatosan, de szerencsére az írónő ügyesen birkózott meg ezzel a technikával. A könyv legnagyobb érdemét el is árultam, ugyanis a középszertől pont ez a frappáns írásmód menti meg a történetet.

Nem először találkozom olyan könyvvel, amiben a szereplők egytől egyig ellenszenvesek. Utoljára A lány a vonatonban éreztem,  hogy bizony minden karakter valamiért furcsa, és képtelen voltam azonosulni, nem hogy izgulni, drukkolni értük. Egy biztos, nem lehet könnyű egy vidéki kisvárosban felnőni még Amerikában sem, ahol mindenki mindent tud a másikról, nincsenek titkok, csak titkolózások, a párok társaságon belül váltják egymást, és mindenki egyet akar, valahogyan elmenni onnan. Messzire, egy nagyvárosba, ahol van magánéleted, nem ismer mindenki, és nem is akar mindenki ismerni.  Érdekes kórképet tár ebben a témában elénk az írónő, ami bevallom, tetszett. Ha izgulni nem is, de azért csak kíváncsivá tett, mi is történt Corinne-al.

A válasz kicsit meglepett, bár kódolva volt. Tetszett a könyv lezárása, bár Annalaise történetének a vége nekem már sok volt....

Nem mondom, hogy évek múlva emlékezni fogok rá, de az biztos, hogy Megan Miranda köteteire ezek után fel fogok figyelni. Kellemes téli kikapcsolódás, egy tényleg üdítő történetvezetési megoldással. 

 A kötetet köszönöm az Agave Kiadónak.

A bejegyzés trackback címe:

http://adamolvas.blog.hu/api/trackback/id/tr4812121267

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.

Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot!

blog.hu