"Lelke van itt minden könyvnek, minden kötetnek, amit látsz. Ott él bennük az írójuk lelke, és mindenkié, aki valaha is olvasta, élt, vagy álmodott velük."

READING IS SEXY

READING IS SEXY

Kazuaki Takano - Genocide

2016. november 30. - Makranczos

Hát kérem szépen, eltelt egy hónap, de csak nem akartam róla írni. Bíztam benne, hátha a rajongásom lankad, de a fenéket, az idei év talán legjobbját nem tudom ilyen hamar elfelejteni.

A kongói dzsungelben az amerikai kormány által toborzott zsoldosok hajtanak végre titkos küldetést, egy negyvenfős pigmeus falut és a velük lakó amerikai antropológust kell megsemmisíteniük. Küldetésüket nehezen értelmezhető kitétellel egészítik ki: ismeretlen élőlénnyel fognak találkozni a pigmeusok közelében, ezt is öljék meg. A különös megfogalmazás nyugtalanítani kezdi a négy zsoldost, idegen létformákkal kapcsolatos sejtéseket ébreszt bennük. A különítmény vezetőjének, Yeagernek beteg a kisgyereke, végső stádiumú tüdőszklerózisban szenved. Japánban egy hirtelen elhunyt kutatóorvos egyetemista fia, Kento megtalálja apja utasításait, amelyekből kiderül, hogyan folytathatja a félbeszakadt gyógyszerkísérleteket. A kifejlesztendő orvosság éppen arra ad esélyt, hogy Yeager gyermeke meggyógyulhasson. Kento próbálja megvédeni a tudományos eredményeket, de egyre többen üldözik. Vajon sikerül-e kiderítenie, mit tartalmaz a régi szakértői jelentés, amelyet az FBI titkosított?

covers_362300.jpgUgye milyen egyszerű a történet a fülszöveg alapján? Bevallom, tartottam tőle, hogy valami ordas nagy baromság lesz ez az egész, de aztán közel 3 oldal után éreztem, hogy ez bizony nagyon jó könyv, és hogy mennyire, az lapról lapra csak fokozódott. Utoljára talán kisgyerekkoromban tudtam annyira rajongani, mint a könyv olvasatakor, és köszönhető mindez a komplex, de mégis teljesen egyszerű történetvezetésnek, a tökéletes stílusnak, amely egyszerre thriller (ez a techno-thriller kifejezés nekem furcsa), akció, kaland és csipetnyi dráma.

Persze, mindenkinek könnyű dolga lenne, ha elárulnám a szakértői jelentés lényegét, de azt már nem, ahhoz el kell jutni a könyv harmadáig. Bevallom, nehezen aludtam én is, tudna akartam mi a frász is lesz a kongói dzsungelben, mi köze mindehhez a katonáknak, és hogy a fenébe jön a képbe az USA elnöke, és egy japán egyetemista. Olyan jól szórakoztam, hogy minden kialvatlan napot megért a könyv, és persze folyamatosan füstölt a kezem alatt a google, annyi plusz információhoz jutottam biológia, történelem, orvostudomány, szociológia, kultúrantropológia stb. témában.

A legnagyobb rajongásomat a könyv címének a történetben található többszöri felbukkanása váltotta ki. Nem akarok árulkodni, de a könyv valójában tényleg a népírtás(ok)ról szól. Az olvasó valójában kellemetlenül érzi magát, és a rajongásom is csak annak tudható be, hogy mennyire zseniálisan kólintja fejbe Takano a társadalmat és történelmünket, ami nem áll gyakorlatilag másból, mint saját fajunk elleni folyamatos háborúskodásból. A szerző nem hagy kétséget afelől, hogy az emberiség problémái megoldódnak, a kérdés, hogy hiszünk-e az elméletének.

Humán beállítottságúként faltam a tudományos részeket, sőt, kissé az irigység is elfogott, és szívem szerint azonnal beiratkoznék antropológia szakra....

A Genocide olvasásával akár véget is érhetett volna az év, ugyanis szinte biztos, hogy idén nem olvasok már ennél jobb könyvet. Azt hiszem meg kell ismerkednem hamarosan Michael Crichton munkásságával.

A bejegyzés trackback címe:

https://adamolvas.blog.hu/api/trackback/id/tr7411967305

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása