"Lelke van itt minden könyvnek, minden kötetnek, amit látsz. Ott él bennük az írójuk lelke, és mindenkié, aki valaha is olvasta, élt, vagy álmodott velük."

READING IS SEXY

Ben H. Winters - Gyilkosság világvége előtt (Az utolsó nyomozó 1.)

2016. április 06. - Makranczos

Krimi köntösbe bújtatott apokaliptikus sci-fi, amely főként az emberre fókuszál. Mit tennénk, ha tudnánk a világ végének dátumát? Hát hogy a fenébe nem találtam meg előbb ezt a könyvet?

Mi értelme gyilkosok után nyomozni, ha hamarosan úgyis mind meghalunk?

Hank Palace nyomozó már számtalanszor szembesült ezzel a kérdéssel, mióta a 2011GV1 jelű aszteroida megjelent a kutatók radarján. Többé ugyanis nincs esély a megmenekülésre, nincs remény. Csupán hat hónapnyi drága idő maradt a becsapódásig, aztán a Föld elpusztul. A visszaszámlálás során lenyűgöző képet kapunk az apokalipszisbe rohanó Egyesült Államokról: gazdasága összeroppant, a termény a földeken rohad. Zsúfoltak a templomok, zsinagógák. Az emberek világszerte hagyják félbe munkájukat – de nem úgy Hank Palace.
Ő a végére akar járni egy látszólagos öngyilkosságnak, abban a városban, ahol hetente tucatjával történik ilyesmi – csakhogy ez az egy valamiért gyanús neki. Ő az egyetlen, aki mindenáron tudni akarja az igazat, ám nyomozása során sokkal keményebb kérdésekkel is szembesülnie kell annál, mint hogy „ki a bűnös”: Milyen alapokon áll civilizációnk? Mit ér egy élet? Mit tenne bármelyikünk, mit tennénk igazából, ha tudnánk, hogy napjaink meg vannak számlálva?

covers_341103.jpgHuhh, hát ez a könyv eléggé meglepett. Egy különös hangulatú krimire számítottam, de talán jóval többet is kaptam tőle. Bevallom még soha nem gondolkoztam el azon, hogy vajon mihez kezdenék magammal, ha tudnám pontosan, hogy x hónap múlva eljön a világvége. A történet egyes szám első személyben mutatja be az állapotokat, a főhős szemén keresztül látjuk a társadalom reakcióját az aszteroidára, ezáltal sokkal személyesebb is az egész, örömmel helyezgettem magam az öngyilkosság - bakancslista tengelyen. Bevallom, sokszor pesszimista énem durvább geopolitikai következményeket képzelne el hasonló helyzetben, véleményem szerint az egymást amúgy sem túlzottan kedvelő államok lakosai millió számra irtanák egymást, természetesen a történelmi sérelmek végett. :/

Az egyedüli neuralgikus pont a főhősünk, akit lehet kedvelni, motivációit elfogadni, azonban valamiért mégsem tud egészen közel kerülni az olvasóhoz. Lehet, hogy Winters célja pont egy -valljuk be- szürke, néhol unalmas karakter megalkotása volt, ezáltal is a környezetére helyezve a hangsúlyt. Palace a sors (természet) fintoraként került nyomozói pozícióba, amit szerencsére maximálisan meg is hálál.

A történet legerősebb pontja értelemszerűen a vége, amikor is főhősünk megoldja az ügyet, de a katarzis elmarad, sőt, egyfajta morális dilemma elé állítja az olvasót. Imádtam, hogy a valódi bűnöst nem lehet rács mögé zárni, és ez így is van jól.

Nagyon kíváncsi vagyok Az utolsó nyomozó trilógia második részére is, ott már biztos el fog szabadulni a pokol, és Palace jellemfejlődésének, vagy pont, hogy torzulásának is szemtanúi lehetünk.

A Gyilkosság világvége előtt, témájából fakadóan nyomasztó olvasmány, de kellően érdekes képet fest az esetleges jövőnket illetően. Még most sem tudom, mihez kezdenék hasonló helyzetben, és ezt nem is bánom. Maradok a kis biztonságosnak és reménnyel telinek vélt világomban, és olvasok.

A példányt ezúton is köszönöm az Agave Kiadónak.

A bejegyzés trackback címe:

http://adamolvas.blog.hu/api/trackback/id/tr838568304

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.