"Lelke van itt minden könyvnek, minden kötetnek, amit látsz. Ott él bennük az írójuk lelke, és mindenkié, aki valaha is olvasta, élt, vagy álmodott velük."

READING IS SEXY

READING IS SEXY

Lars Kepler - A tűz tanúja

2016. március 21. - Makranczos

Kimondani is szörnyű, de lassan öt év telt el azóta, hogy olvastam Joona Linna nyomozó második nyomozását, A Paganini-szerződést. Visszanézve a bejegyzésem, talán nem is baj, ugyanis az eltelt időben kézhez vettem hideget-meleget, a krimi és a thriller iránti szerelemem azonban örök maradt. A könyvesboltban félszegen megbújt Lars Kepler legújabb kötete, és már akkor éreztem, újra egymásra kacsintunk.

Flora Hansen halottidéző médiumnak nevezi magát, abból él, hogy a holtakkal folytatott beszélgetéseket színlel. Ám miután egy vidéki leányotthonban holtan találják az egyik fiatal lányt, nagyon is valós látomásai támadnak. Jelentkezik a rendőrségen, és előadja, hogy szellemet látott. Csupán egyetlen nyomozó akad, aki a kételyeit félretéve hajlandó meghallgatni a mondandóját.
Joona Linna felügyelő jóval több időt töltött a bűntény helyszínén, mint amennyit bármely más kollégája szükségesnek tartott volna. Az eset látszólag egyszerű: egy lány meghalt, egy másiknak pedig, aki a gyilkosság éjjelén eltűnt, a párnája alól egy véres kalapács kerül elő. De miért állítja Flora váltig, hogy a gyilkos szerszám nem kalapács volt, hanem egy kő?
Linna kiváló nyomozó, elszánt és makacs, nem elégszik meg a kézenfekvő válaszokkal. Ahogy a történet fokozatosan kibontakozik, minden fejre áll és megkérdőjeleződik: az őrültek normálisnak, az épeszűek őrültnek tűnnek. Az ügy egyszerűnek látszó bűncselekményből a rendőrségen belüli játszmák és egy felkavaró történet elképesztően izgalmas elegyévé alakul. Linna mind mélyebbre ás, mígnem végül saját múltjának egy rémisztően sötét árnyával kell szembenéznie.

covers_370828.jpgMár A hipnotizőr esetében tetszett, hogy féltudományos, akár okkultnak is minősíthető szféra képviselői segítik a nyomozók munkáját. Amikor először olvastam a fülszövegben, hogy itt bizony halottidéző médium fog felbukkanni, először mosolyra húzódott a szám, de ezzel egy időben fel is keltette az érdeklődésemet. Na már most jobb az elején leszögezni, hogy a médium vonal szerencsére eléggé háttérszál a történetben, és inkább a hagyományosabb nyomozói munkán van a hangsúly.

Joona Linna nyomozó magánéletéről egyre többet tudunk meg, és bizony csak még szimpatikusabbá válik. A leányotthon különc, beteg szereplői érdekes, összetett karakterek, akik bizony erősen hozzájárulnak ahhoz, hogy a történet ne középszerűségével tűnjön ki.

A szerzőpáros A Paganini-szerződéssel néhol mellényúlt, azonban A tűz tanúja teljesen rendben van, kellőképpen lekötött, izgalmas volt, és nem tudtam kitalálni, ki a gyilkos. Lars Kepler jó irányba halad a klasszikus skandináv krimi értékek felé, azonban A hipnotizőr átütő erejét még nem sikerült meghaladni. 

Remélem nem kell újabb öt évet várnom a következő Joona Linna kötetért, és ezúton is drukkolok a Cartaphilusnak, hogy a jövőben stabilan működjön.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://adamolvas.blog.hu/api/trackback/id/tr348488816

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása