A könyvből készült díjnyertes film keltette fel annak idején a figyelmemet, azonban a lelkesedésem az idő előrehaladtával sajnos alábbhagyott, na de egészen mostanáig, amikor is a szemre való borítónak (elég rossz szóvicc, tudom) is köszönhetően újra megkívántam, és szerencsére imáim meghallgattattak, és megkaptam a könyvet ajándékba.

Benjamín Chaparro, az egykori Buenos Aires-i vizsgálóbírósági titkár még nyugdíjasként sem tud szabadulni egy harminc évvel ezelőtti esettől: egy fiatal nőt brutálisan megerőszakoltak és meggyilkoltak a saját hálószobájában. Úgy dönt, hogy könyvet ír róla. S miközben felelevenednek előtte a tragikus történet részletei, ismét fellángol reménytelen szerelme Irene Hornos iránt, aki három évtizede, az ügy idején még csak gyakornok volt, ma már azonban köztiszteletnek örvendő bíró.

Kicsit ambivalens érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban. Most először fordult elő, hogy a filmre valahogy jobban kíváncsi vagyok, és szerintem az látatlanul is jobb lehet. Félreértés ne essék, nagyon is jól van megírva a Szemekbe zárt titkok, de pont a tekintetek, az árulkodó pillantások látványa élő szereplőket kíván. A karakterek rendesen kidolgozottak, Chaparro rendkívül összetett, szimpatikus személyiség, Sandoval pedig egyszerűen tökéletes, a maga emberi hibáival.

Történetileg elmondható, hogy egyszerre kapunk egy krimi szálat, egy kőkemény korrajzot az argentin igazságszolgáltatásról és politikáról, nem utolsó sorban egy háttérben megbúvó, de igenis markáns szerelmi történetet. A legérdekesebb számomra meglepően a "szerelmes" részek voltak, ahol is aztán tényleg csak a szemek, azok a fránya tekintetek beszéltek, vagy éppen hallgattak. Irene és Chaparro viszonyának bemutatása miatt minimum meg kell néznem a filmet.

A gyilkos utáni nyomozás maga kevésbé érdekveszítő, inkább az áldozat férjének karaktere emeli ki. Ötletem sem volt, mi lesz a történet vége, de Morales személyiségváltozása magában hordozta a meglepetést. Utólag megnéztem a filmfeldolgozás csattanóját, és azt kell mondjam, jobban tetszett, mint a könyv egyszerűbb, és talán logikusabb lezárása.

A Szemekbe zárt titkok nem akar kiemelkedni a krimik közül, nincsenek vérgőzös jelenetek,  hatásvadász elemek, és nem kíván bestseller lenni. Olyan történet, amely csendesen megbújik a polcon, várva az olvasót, hogy aztán a maga tempójában nagyon is megszerettesse magát, és hétköznapi hőseit.

Az egyik legkellemesebb olvasmányélményem az idén.