"Lelke van itt minden könyvnek, minden kötetnek, amit látsz. Ott él bennük az írójuk lelke, és mindenkié, aki valaha is olvasta, élt, vagy álmodott velük."

READING IS SEXY

READING IS SEXY

George Orwell - 1984

2013. március 15. - Makranczos

1984.JPGNem mentegetőzni akarok, de egyre több embert találok a környezetemben, aki nemcsak, hogy nem olvasta, de még csak nem is hallott az 1984-ről. Szerény személyem hosszú évek óta úton-útfélen belebotlott ebbe a sokak szerint tökéletes alapműbe, és most rászántam magam, hogy a "kimaradt klasszikusok" egy darabját végre elolvassam.

Orwell 1949-ben megjelent műve egy lehetséges totalitárius rendszert mutat be. 1984-ben minden a Nagy Testvér és a Párt uralma alatt áll. Szigorú kasztrendszer van, a telekép és a mikrofonok minden embert megfigyelnek. A Gondolatrendőrség kiterjedt hálózata mindenhová elér, meg az álmainkba is. A hatalom totális. Winston Smith, a külső Párt tagja egy napon elkezd kételkedni a rendszert illetően....

Kövezzen meg bárki, de az első 100-200 oldalt szabályosan untam. Lehet azért, mert már előre tudtam, hogyan is épül fel ez a rendszer. Az azonban biztos, hogy Winston még az utolsó oldalakkor sem vált szerethetővé, de még csak tisztelhetővé sem. A kezdeti nem tetszésem Julia megjelenésével folyamatosan megváltozott, és kiutat kezdtem látni, egy szikrát, valamit, amit nem lehet uralom alá hajtani. Persze tévedtem.....

Hogy megértettem-e hogy mi is zajlik? Igen, de minden egyes porcikám ellenkezett. Ilyen nem létezhet, nem jöhet létre, biztattam magam. Ha másképpen cselekszem, és elhiszem, hogy ilyen márpedig megtörténhet az én rövidke életemben, inkább veszem a sátorfámat, és elutazok Afrika legeldugottabb részébe egyedül, az emberektől távol. Ugyanis ilyen jövőbe nem akarhat senki sem élni, nemhogy gyermeket nemzeni. Aki pedig az 1984-hez hasonló rendszert kíván kiépíteni, azt szimplán sajnálni tudom.

Talán fiatal koromnak betudható individualizmusom az, ami a legjobban gyűlölte Nagy Testvért. Itt nincsenek egyének, egyéni gondolatok, szabad akarat, vélemény. Csak a Párt van, azon kívül semmi, netán a halál.

Orwell tökéletesen vezeti le a lázadás értelmetlenségét, lehetetlenségét. A halál, mint olyan nem hoz mártíromságot, ugyanis a hatalom elintézi, hogy a kínzások hatására mindent megbánj, bevallj, kimondva megváltoztass. A gondolatot, erőszak révén igenis meg lehet változtatni. Vagy legalábbis meg lehet szüntetni a gondolkodást, mint cselekvést.  

A múlt megváltoztatása, akár eltörlése, mellőzése egy olyan dolog, ami mindenkinek, aki hatalomra akar kerülni, vagy ott akar maradni releváns kívánság. Ja, hogy közben a "prolik" nem felejtenek? Dehogynem, ők is felejteni akarnak, egy jobb jövő reményében. Ezzel visszaélni azonban bűn.

A legtöbb ember, aki a hatalom közelébe kerül -netalántán rendelkezik is vele-, szinte biztos, hogy olvasta az 1984-et. Hogy ők értik-e az ebben leírtakat? A válasz körül vesz minket, persze finoman, óvatosan, nem feltűnően, olyan duplagondol módon!

A könyv letétele után szépen mindenki kapcsolja be a televíziót, és lássa ami zajlik. Én szóltam! :)

A bejegyzés trackback címe:

https://adamolvas.blog.hu/api/trackback/id/tr795135847

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása