"Lelke van itt minden könyvnek, minden kötetnek, amit látsz. Ott él bennük az írójuk lelke, és mindenkié, aki valaha is olvasta, élt, vagy álmodott velük."

READING IS SEXY

READING IS SEXY

Sofi Oksanen - Baby Jane

2013. február 26. - Makranczos

oksanen_baby_blog.jpg(Helyenként SPOILERveszély)

Az írónő Tisztogatás című könyve annak idején nagyon tetszett, kendőzetlenül, bátran nyúlt egy nem szokványos témához, vagyis a nők kiszolgáltatottságához a diktatúrák idején, és napjainkban. A sorozatban harmadik könyvétől is hasonlóra, a gyengébbik nem helyzetének jobb megvilágítására számítottam. Mást kaptam.

"Mi történt Kormival? A magabiztos, mindenkit elbűvölő lány, aki körül csak úgy pezseg az élet, milyen valójában? Milyen akkor, amikor a pirulák és az alkohol mindent elrejtő gőze nem lengi körül? Mi zajlik a ragadós kacagás, a rummámoros éjszakák legmélyén? 
Hogyan történhetett, hogy a város legmenőbb, fekete bakancsos leszbije saját otthona rabjaként, az éhhalál szélére sodródva tengeti vegetáláshoz hasonlító „életét”?

Mindig érdekelt a különböző szubkultúrák hétköznapjainak mikéntje, a leszbikus társadalomról pedig körülbelül annyit tudok, mint a deriválásról. Az írónő nagyon jól, érzékletesen mutatja be hétköznapjaikat, szerelmeiket, és világuk zártságát. Aztán ahelyett, hogy jobban beleásnánk magunkat a jövőképükbe, kilátásaikba, egy hirtelen fordulattal minden megváltozik, és egy kőkemény pszichológiai kórképet kapunk ,amelynek drámai, de előre látható végkifejlete lesz.

Az alapvető problémám itt kezdődik, ugyanis szerintem senki nem akart segíteni valójában Korminak. Nem akarom elhinni, hogy az orvostudomány ennyire gyerek cipőben járjon a mentálhigiénés problémák kezelésében, főként nem a skandináv országokban. Innentől kezdve hibáztattam a szereplőket, mert amit ők tettek, az minden volt, csak nem segítség. Ha valakit szeretek, akkor nem így cselekszem..... Nem meglepő tehát, hogy egyik szereplő sem vált szimpatikussá.

Kár ezért a "kis" malőrért, ugyanis ezt kivonva szinte tökéletes könyvet kapunk. Oksanen most is szókimondó, és igazi tabudöntögető dolgokról ír. Pánikbetegség, gyógyszerfüggőség, homoszexualitás, öngyilkosság. Persze csak ízelítőt kapunk mindenből, ugyanis a könyv összesen 190 oldal, ami valljuk be, elég karcsú ezen témák velős kifejtésére.

Sajnos több minden nem jut eszembe a könyvről, de az biztos, hogy bár nem ér fel az első általam olvasottal, azért még mindig biztos vevője vagyok a finn írónő könyveinek.

Ui.: Sorozatban a második, vagy harmadik olyan könyv, amin meglepődve látom, hogy az EU ilyen vagy olyan programjának támogatásával került kiadásra, ami szép és jó, de ez igazán meglátszódhatna az árképzésen is, ugyanis - számomra érthetetlen módon - talán még drágábbak is, mint a támogatás nélküliek :) Mindenesetre a borító nagyon tetszetős!

A bejegyzés trackback címe:

https://adamolvas.blog.hu/api/trackback/id/tr35107209

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása