"Lelke van itt minden könyvnek, minden kötetnek, amit látsz. Ott él bennük az írójuk lelke, és mindenkié, aki valaha is olvasta, élt, vagy álmodott velük."

READING IS SEXY

Don Winslow - A gandzsa urai

Bejegyzés alcíme...

2013. január 10. - Makranczos

gandzsablog.jpgTöbb mint két éve olvastam Winslow Barbár állatok című könyvét (amiből napjainkban Oliver Stone készített Vadállatok címmel filmet), és már akkor megfogalmaztam, hogy bármi is jelenjen meg az írótól, én biztos vevő leszek rá. A Gandzsa urai az előbb említett könyv előzménye. Az 1960-as évektől a Barbár állatokig szerepet kapnak szülők, barátok, szeretők, korrupt rendőrök és mindaz, ami összeköti őket: a drog! Igen, így felkiáltójellel, ugyanis a történet vonalai e köré a tárgy köré csoportosulnak.

A történet ugrál az időben, felváltva élhetjük bele magunkat a szabad szerelem, szabad drog 70-es 80-as évekbeli eufóriájába, bemutatva, hogyan is indult el az igazi drogbiznisz. A másik történetszál 2005-ben játszódik, ahol tanúi lehetünk Ben, Chon és O különös barátságának, egymásra utaltságuknak. A két idősík pedig egy felemelő végkifelettben ér össze.

Winslow mesterien használja és érti a célközönség nyelvét. A probléma csak annyi lehet, hogy akiknek ezt igazán olvasni és értelmezni kéne; a pénzen, a királyságon, a szexen és a laza életen kívül semmi mást nem fognak kihallani belőle. Mert ők azok, akiknek ez a könyv valójában szól, és figyelmeztet!

A gandzsa uraiban nincsenek valódi jófiúk. Minden szereplő bűnös valamilyen szinten. Mégis, az olvasó szimpátiát tud érezni legtöbbjük iránt, személy szerint még drukkoltam is sokaknak. Ennek oka pedig szerepel a könyvben, ugyanis a társadalom alapjaiban rossz, elhibázott rendszereken alapul, így nézve minden egyes ember hibás, romlott. Ebből pedig az következik, hogy hierarchiát kell tudni felállítani bűn és bűn között.

Az igazságszolgáltatási rendszer véleményem szerint tényleg olyan rossz, mint ahogyan azt a szerző megjeleníti. A bűnösök könnyedén megúsznak bármit, elég csak egy megfelelő kapcsolatrendszer. Döbbenetes, ahogy ez a mocskos realizmus kiüt a sorokból. Saját idealizmusomat fogom egyszer jó mélyre eltemetni mostmár tényleg!

A könyv csúcspontja Stan másfél oldalas monológja az amerikai történelem elmúlt 30 évéről. Ennyiben ugyanis összefoglalható az a korrupciós és össztársadalmi produktum, ami a fiatal idealisták elfáradását, álmaik feladását jelenti. Majd ennek eredményeképpen joggal összegzi úgy, hogy "nem azok vagyunk akik lenni akartunk". Ha másért nem is, emiatt a két oldal miatt el kell olvasni A gandzsa urait!

A Drogháború mellett az eddigi legjobb Winslow könyv!

A bejegyzés trackback címe:

http://adamolvas.blog.hu/api/trackback/id/tr745010102

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.