Nyaranta mindig van bennem egyfajta bizonytalanság, hogy mit is kéne olvasni. Megterhelő, elgondolkodtató szépirodalom nem köt le. Történelmi regénysorozatom következő része Merle-től szintén várat ilyenkor magára. Bújni a könyvesblogokat, esetleg céltalanul keresgélni a könyvesboltok polcain újfent olyan program, amit más időkre hagyok. Nem marad tehát más, mint egy jó Deaver krimi.

Lincoln Rhyme unokatestvérét megcáfolhatatlannak tűnő gyanúval letartóztatják. A vád gyilkosság. Az ágyhoz kötött nyomozó és Amelia Sachs azonban szétszedve és elemezve a bizonyítékokat pályafutásuk legalattomosabb gyilkosával találják szembe magukat. Az elkövető minden személyes adathoz hozzáfér, ezáltal könnyen tud hódolni rögeszméjének, a gyűjtögetésnek. Adatok, tárgyak és emberi életek okozzák a kielégülését. El lehet-e a kapni egy olyan bűnözőt, aki játszi könnyedséggel módosítja a teljes életünket?

Az író a tőle megszokott módon építette fel a regényt, és bizony még mindig ugyanúgy le tud kötni, mint az első általam olvasott könyvével. Ami újdonság volt számomra, hogy bizony Deaver nem annyira a történet végi csavarra helyezte a hangsúlyt (persze az is ütős, de valahogy mégiscsak gyengébb mint az eddigiekben), hanem a történet mondanivalójára.

Talán kevesek gondolnak ma bele, hogy az információs társadalomnak nevezett világunkban kik és milyen adatokat is tudhatnak rólunk. Bankkártyák, email címek, online vásárlás, közösségi oldalak, internetes ügyintézés. Mindezen dolgok pozitív hozományaival talán többen vagyunk tisztában, ellentétben a lehetséges visszaélésekkel. Persze mondhatjuk azt, hogy az átlag civil embert úgyse érdekli senki, azonban a Halál az ablakra tökéletesen rávilágít, hogy bizony elég egy beteg elme, aki otthonában ülve tökéletesen tönkrevághatja az életünket. A személyes adatok biztonsága az azt kezelők és tulajdonosaik felelőssége. Nem várt következménye lehet a könnyelműségnek.

Jeffery Deaver egy új oldalát mutatta meg, amely jócskán tovább növeli a Rhyme sorozat iránti tiszteletemet és szeretetemet.

Ui.: A könyv címének magyar fordítása engem nagyon zavar, ugyanis semmi közös pontot nem találtam magával a történettel. Ez az örökös "halál" kifejezés pedig olyan szintű gagyi érzetet ad könyveknek és filmeknek, hogy sírni tudnék.