Palahniuk ismét megcsinálta. Igazándiból már utána sem kell olvasnom a friss megjelenéseinek, úgyis tudom, hogy minden sorát élvezni fogom. Így volt ez a Kárhozott esetében is.

Maddy Spencer tizenhárom éves, kövér, halott kislány, aki a pokolban találja magát, néhány hozzá hasonló furcsa szerzettel. Nem talál megnyugvást, így nem kímél holtakat, élőket, démonokat. Rövid idő alatt rájön, hogy csak a Sátánon keresztül juthat ki a pokolból, ami talán nem is annyira rossz hely....

Imádom az író irgalmat nem ismerő stílusát. A Kárhozott szó szerint nem ismer se Istent se embert. Úgy groteszk a mű, hogy közben véresen komoly mondanivalója van. Olyan vicces gondolatok vannak benne, hogy az olvasó nem mer még csak elmosolyodni sem. Úgy akar undorító lenni, hogy közben gyönyörű.

Imádom, ahogy jelen korunk minden rákfenéjét megtalálhatjuk: pénzt, modernitást, globalizációt, emancipációt, persze mindezeket kíméletlenül ostorozva.

Imádom, ahogy egy könnyed csavarral a végén még inkább magába szippantja az olvasót.

Imádom, hogy segíteni próbál a végzeten, a megértésen, az életen, és mindezt humorral és szatírával ábrázolva.

Imádom, hogy lesz folytatása.