"Lelke van itt minden könyvnek, minden kötetnek, amit látsz. Ott él bennük az írójuk lelke, és mindenkié, aki valaha is olvasta, élt, vagy álmodott velük."

READING IS SEXY

Chuck Palahniuk - Kísértettek

2011. május 13. - Makranczos

Az Origo-n volt egy nagyon jó összeállítás, hogy milyen könyveket is várnak 2011-ben. Az ott megjelent tartalomból tudtam, hogy bizony nekem kelleni fog Palahniuk új regénye. A hab a tortán már csak az volt, hogy a Cartaphilus kiadó a Könyvfesztiválra ütemezte a megjelenést, így könnyedén sikerült is hozzájutnom.

16 ember jelentkezik egy különös újsághirdetésre, melyben írójelölteket keresnek. A kiválasztottaknak egy elzárt színházépületbe kell költözniük, ahol megalkothatják életük főművét, mely alapot ad majd nekik életük jobbá tételéhez. Azonban hamar rádöbbenek, hogy a társadalomtól és a külvilágtól való elzártságtól még nem könnyebb ihletet kapni, úgyhogy szélsőséges események veszik kezdetüket, melyek közben előadják rémesebbnél rémesebb történeteiket.

Számomra újszerű volt novellákat olvasni egy regényen belül. Ettől függetlenül kijelenthetem, hogy tényleg nagyszerű dolog, ugyanis olyan érzésem van, mintha vagy 20 könyvet olvastam volna el. Méghozzá milyeneket. Ha azt mondom meghökkentő, polgárpukkasztó, határsértő, félelmetes, még kicsit sem írtam talán körbe. Mind a 23 történet különböző élethelyzeteket, szituációkat és eseményeket mutat be. A közös mindegyikben, hogy igazi palahniuki mondanivalóval rendelkeznek. Az író feltárja ötletbörzéjét. Megdöbbentő érzékletességgel, szókimondással rántja le a leplet a fogyasztói társadalomról, az emberi természetről, és annak eldeformáládásáról. A stílus meghatározásánál több helyen találkoztam a horror kifejezéssel. Igen, valahogy az ember félelemfaktora, rettegése áthatja az egész könyvet. Pedig Palahniuk nem nyúl merőben fiktív elemekhez, inkább néhol szürreálisan mutatja be a körülöttünk lévő valóságot.

Szívem szerint ha választanom kellene a novellák között, egyértelmű, hogy Mrs. Clark történeteit írnám. Az ő "meséiben" szereplő Rémdoboz gondolatától még most is borsódzik a hátam. Szívesen vennék egy teljes könyvet az események folytatásáról.

A novellákat összekötő eseménysor szintén megérdemel pár jó szót. Valóságshow. Ma mindenki tudja mi is ez. Azonban az események valóságtartalmába már kevesebben gondolnak bele. Az elénk lerakott ételt elhisszük, hogy az ami. A Kísértettek tökéletesen bizonyítja, hogy mennyire is változtatható, irányítható az igazság, a valóság.

Végül fontosnak tartom, hogy az író utószavára reagáljak. Palahniuk szerint a könyvolvasás lassan szubkultúrává válik. Sajnos egyet kell értsek, de talán így is van ez jól. Nem feltétlenül zavar engem, hogy a könyvek nyújtotta szabadság nem válik a tömegek szeszélyévé.

A Kísértettekhez hasonló könyvek miatt érdemes megtanulni olvasni, és használni ezt a képességünket. A film és a zene nem tud soha annyira a sajátunk lenni, mint egy jól megírt történet.

 

A bejegyzés trackback címe:

http://adamolvas.blog.hu/api/trackback/id/tr222900329

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.