"Lelke van itt minden könyvnek, minden kötetnek, amit látsz. Ott él bennük az írójuk lelke, és mindenkié, aki valaha is olvasta, élt, vagy álmodott velük."

READING IS SEXY

Bret Easton Ellis - Nullánál is kevesebb

2010. november 21. - Makranczos

Nagy rajongója vagyok a velem  nagyjából egyidősekről szóló regényeknek, történjenek az események akár 20 évvel korábban, és egy óceánnal arrébb. Sejtettem mire számíthatok Ellistől, és bíztam benne, hogy legalább fele annyira fog tetszeni, mint A vonzás szabályai.

A történet Clay-ről szól, aki az egyetemi szünetben hazalátogat Los Angelesbe szüleihez és barátaihoz. Ekkor aztán elindulnak a napokig tartó bulizások, a féktelen szeretkezések, napokat, heteket kitöltő drogos mámorok. Visszautazása előtt Clay abban sem biztos, hogy ő valaha is elment volna innen...

Félelmetes. Annyira hiteles, megtörtént, a kőkemény valóságot ábrázoló művet tett le Bret Easton Ellis 20 évesen az asztalra, hogy csak kapkodom a fejem. A Nullánál is kevesebb tényleg egy tökéletes társadalomkritika. Sőt nem, ilyen az igazi kritika. A szereplők gazdag amerikai fiatalok, rendezők, producerek gyerekei, akik eltávolodtak szüleiktől, a valóságtól, a felelősségtől, és igen, talán még a társadalomtól is. Ugyanolyan elszigetelt életet élnek ők sokan együtt, mint más teljes fizikai magányban. A szöveg nyers, sallangmentes, fiatalos, lendületes. Élvezet olvasni. A szereplők úgy vannak ábrázolva, hogy szinte csak nevük van, egyéniségük, érzéseik nulla. Az erőszak félelmetes jövőképe, megjelenítése nem egy oldalon figyelmeztet minket, sőt kiált azért, hogy ezekkel a fiatalokkal valami baj van.

A mérhetetlen kábítószerfogyasztás is talán csak egy menekülés valami elől, amit még a szereplők sem ismernek fel. Elbújni a világ szeme elől, ezt talán a legjobban a napszemüvegek használata példázza. Egyedül talán Clay-en, és Julian-en érződik, hogy ki akar törni ebből a világból amibe csöppent, a hogyanra azonban nem válaszolnak.

Ha az okát keresném a kialakult "X-generációnak", vélhetően a szülőket találnám meg. Ők nem fordítanak elég időt rájuk kiskoruktól fogva. (Clay visszaemlékezései is mintha ezt támasztanák alá).  Egy rossz szülő-gyermek viszony általában az idősebbtől, a nevelés elhibázásából fakad.

Ha esetleg valaki nem hisz a leírtak valódiságában, és csak egy hatásvadász regénynek gondolja Ellis művét, nyugodtan menjen el mondjuk egy magasabb színvonalú budapesti szórakozóhelyre, és az olvasottakhoz hasonló, megdöbbentő dolgokat fog tapasztalni. A szemünket és a fülünket be lehet csukni, attól még a Nullánál is kevesebb jelen korunk problémáiról is szól. Mondhatni örökérvényű. A problémám az, hogy akiknek tényleg el kellene olvasni a regényt, vélhetően nagyon távol vannak a guttenberg galaxistól.

Hamarosan megjelenik magyar fordításban is a Királyi hálószobák című Ellis mű, melyben megtudhatom, mi történik Clay-el és barátaival napjainkban. 

A bejegyzés trackback címe:

http://adamolvas.blog.hu/api/trackback/id/tr602463888

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.